Bak Imre (Budapest, 1939. július 5.) Munkácsy Mihály-díjas és Kossuth-díjas magyar festő.Festményei eredendően geometrikus szerkezetűek, az 1990-es évektől már építészeti tagozatok strukturálják a képteret, amely egyre perspektivikusabb, racionálisabb és transzcendentálisabb, s egyre színesebb, derűsebb, kisugárzó hatású. Kassák Lajos, Korniss Dezső és az Európai iskola neoavantgárd hagyományainak folytatója és lépést tart a nemzetközi képzőművészeti törekvésekkel.
1958-1963 közt tanulmányokat folytatott a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Georges Braque és Molnár Sándor kubista alkotók művészete hatott rá festői pályájának indulásakor. 1971-79-ben a Népművelési Intézet Képzőművészeti osztályának munkatársa volt. A Film, Színház, Muzsika c. hetilap tördelőszerkesztője 1979-1987 között. 1987-91-ben a Magyar Iparművészeti Főiskola Művelődéselméleti és Tanárképző Intézetének igazgatója, 1987-től docens, 1990-től egyetemi tanár.
1968-69-ben kiállított az Iparterv-csoport neoavantgárd művészeivel. Az 1970-es évek elején Bak Imre Fajó Jánossal, Nádler Istvánnal kidolgozott egy részletes alkotói programot a vizuális művészek számára, amelynek lényege az volt, hogy a művészeknek ki kell lépni a műtermek, galériák falai közül, s a közönséghez közelebb hozni a neoavantgárd művészetet, hogy az egész vizuális emberi környezet designja javuljon. E célból 1973-ban létrehozták a Benczúr utcai szitaműhelyt. E műhelyhez csatlakozott többek közt Keserü Ilona és Mengyán András. 1976-tól Fajó János lett a Józsefvárosi Galéria művészeti vezetője, s mintegy a rendszerváltás időszakáig rendszeresen tartottak csoportos kiállításokat a neoavantgárd művészetek megismertetése céljából. A reklámgrafikától kezdve az iparművészeten át a várostervezésig terjedt aktivitásuk, ez volt a Budapesti Műhely (vagy röviden a Pesti Műhely).
Díjai:
Munkácsy-díj (1988)
Herder-díj (1998)
Kossuth-díj (2002)
