dukafalvi és kucsini Duka Tivadar (Dukafalva, 1825. június 22. – Bournemouth, Anglia, 1908. május 5.) orvos, honvédszázados, a brit hadsereg őrnagya, a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd tiszteleti tagja.Tanulmányait a sárospataki és az eperjesi kollégiumban végezte, majd a pesti egyetemen jogot hallgatott. 1846-ban Pesten ügyvédi vizsgát tett.
(Selmecbánya, 1727. szeptember 1. – Besztercebánya, 1773. április 17.) jezsuita hittérítő, Dél-Amerika-utazó.Selmecbányán kezdte el iskolai tanulmányait, ezek után került a jezsuita nagyszombati kollégiumba, 1743-ban belépett a jezsuita rendbe, és a trencséni újoncképzőbe került. 1749-ben missziós szolgálatra jelentkezett, rendje Dél-Amerikába küldte.
(1864 - Fridrich Wilhelmshaven, Pápua Új-Guinea, 1893. március 12.) utazó.Nagyenyedről származott, s az ottani főiskola növendéke volt. 1888. nyarán Bukarestbe ment és 3 év alatt szakszerűen berendezte az ottani elhanyagolt régészeti múzeumot, melynek segédőre lett; később két évig Dobrudzsában az adamclisi-i római vártelepen ásatott főnökével, dr.
(Szilágysomlyó, 1862 - Budapest, 1923. július 12.) orvos, utazó.
A bécsi egyetemen tanult, ezután a haditengerészet szolgálatába állt. Hét évig mint fregatt-orvos működött, majd kereskedelmi hajókon, mint hajóorvos több alkalommal bejárta mind az öt világrészt. Később Budapesten telepedett le, s 1907.
(Budapest, 1884. november 6. – Budapest, 1979. november 7.), felvett nevén Julius Abdulkerim Germanus, nemzetközi hírű magyar orientalista, arab nyelvészeti, kultúrtörténeti író, irodalmár, nyelvész, történész, országgyűlési képviselő, számos arab akadémia tagja.http://hu.wikipedia.org/wiki/Germanus_Gyula
(Fulnek, 1833. április 28. – Budapest, 1919. szeptember 9.) optikus, műgyűjtő, múzeumalapító.Morvaországban született, innen költözött az 1850-es években Pestre. 13 évesen már optikus-tanoncként dolgozott Calderoni Istvánnál, majd két évet Bécsben, négy évet az Amerikai Egyesült Államokban segédkedett, szakmáját művelte.
(Nyújtód, 1940. január 25. – Brassó, 1979. október 22.): romániai magyar író, utazó.Kézdivásárhelyen érettségizett 1958-ban. A brassói vasúti technikum elvégzése után nyolc éven át forgalmista Imecsfalván, Bereckben, és Kézdivásárhelyen, majd a kovásznai Fafeldolgozó Vállalat tisztviselője volt.
Jankó János (ifjabb Jankó János; Pest, 1868. március 13. - Borszék, 1902. július 28.) földrajz- és néprajztudós. Torda, Kalotaszeg, a Balaton-mellék néprajzának, továbbá Nyugat-Szibéria hanti (osztják) népességének kutatója, az összehasonlító tárgyi néprajz egyik első hazai művelője.Édesapja, Jankó János a kor ismert festőművésze és karikaturistája volt.
(Baja, 1738. április 20. – Buda, 1783. december 6.) kalandor, felfedező. A Magyar életrajzi lexikon feljegyzése szerint 1730. július 30-án született, ám a Bajai Belvárosi Plébánia anyakönyvi bejegyzése szerint 1738. április 20-án. Édesapja kiszolgált császári katona volt, aki Baján szabóként dolgozott.
mérlaki Jerney János (Dorozsma [ma Szeged-Kiskundorozsma], 1800. május 12. – Pest, 1855. december 24.) őstörténész, nyelvtörténész, utazó, jogász, a Magyar Tudós Társaság tagja (levelező 1837, rendes 1838).
