(Nagyvárad, 1822. június 14. – Selmecbánya, 1895. szeptember 18.) bányamérnök, az MTA tagja. A Bányászati és Kohászati Lapok megalapítója, első kiadója és szerkesztője.
Édesapja Péch Antal és édesanyja Walter Francziska Nagyváradon élték polgári életüket. Iskoláit kezdetben Nagyváradon (latinul), később Temesvárott (németül) folytatta. A bölcsészeti szakot 1838-ban Nagyváradon fejezte be. Még ebben az évben a selmecbányai Bányászati Akadémiára érkezett, ahol a bányász szakot szorgalmas tanulás után ösztöndíjat elérve, kitűnőre minősített végbizonyítvánnyal 1842-ben fejezte be.
1867-ben a Pénzügyminisztériumba titkárnak, majd 1873-ban ugyanott miniszteri tanácsossá nevezték ki. Részt vett a vajdahunyadi vasgyár kialakításában és a Zsilvölgy szénbányászat fejlesztésében. Megbízták a selmecbányai II.Józsefről elnevezett táró befejezésének meggyorsításával. Érdemeket szerzett a selmeci fémkohászat központosításában. Munkájával meg tudta akadályozni Úrvölgy bányászatának megszüntetését. Nyugállományba vonulása után 1883-ban megválasztották Selmecbánya és Bélabánya szabad királyi városok országgyűlési követének. A Pallas nagylexikon bányászati rovatának szerkesztője és megírója volt.
1867-ben saját anyagi erejére támaszkodva megalapította a Bányészati és Kohászati Lapok címú folyóiratot és három évig kiadója is volt Pesten. Ezzel megteremtette az első rendszeresen megjelenő bányászati tudományos kiadványt. Ebben a lapban, mely kezdetben kéthetente, később havonta jelent meg, teret kaptak a hazai elméleti szakemberek tanulmányai mellett a gyakorlati szakemberek tapasztalatainak ismertetése is. A lapban aktuális, a bányászattal és kohászattal foglalkozó hazai és a külföld eseményeivel foglalkozó hírek jelentek meg, ismertették a hazai és külföldi találmányokat, új eljárásokat valamint hirdtéseket jelentettek meg. A lap kiadását 1871-ben a Selmeci Magyar Királyi Bányász- és Erdész Akadémia vette át. Tudományos irodalmat megteremtő munkásságáért és egyéni tudományos kutatásáért ami a földkéreg mozgásainak megfigyelésére (geomechanuka)irányult a Magyar Tudományos Akadémia 1879-ben levelező tagjává választotta.Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület alapító és tiszteletbeli tagja volt. 1894-ben javaslatára vezették be a Jó szerencsét köszöntést a bányászatban és kohászatban.
Kitüntetései
- 1870-ben a Vaskoronarend.
- 1878-ban Selmecbánya díszpolgára.
- 1879-ben Lipótrend lovagkeresztje.
- 1857-ben MTA Nagyjutalma.
- 1863-ban MTA Nagyjutalma.
Kiemelkedő szakirodalmi munkái
- Ércelőkészítés-tana. Selmec. 1869.
- Jelentés a selmeci és diósgyőri kerületeinek állami bányák és kohók állapotáról. Budapest. 1873
- Bányatérképek szerkesztése. Budapest. 1878
- Magyar-Német és Német-Magyar Bányászati műszótár. Budapest. 1879, 1890
- Magyar és német bányászati szótár. Selmeczen. 1879 (MEK)
- A tudományok haladásának befolyása a selmecvidéki bányaművelésre. Selmec. 1881
- Alsó-Magyarország bányamívelésének története. Selmecbánya-Budapest. 1884-1887 (MEK)
- A selmeczi bányászat múltja, jelene és jövője. Budapest. 1884, 1887