Péch Antal


Péch Antal

(Nagyvárad, 1822. június 14. – Selmecbánya, 1895. szeptember 18.) bányamérnök, az MTA tagja. A Bányászati és Kohászati Lapok megalapítója, első kiadója és szerkesztője.

 

Édesapja Péch Antal és édesanyja Walter Francziska Nagyváradon élték polgári életüket. Iskoláit kezdetben Nagyváradon (latinul), később Temesvárott (németül) folytatta. A bölcsészeti szakot 1838-ban Nagyváradon fejezte be. Még ebben az évben a selmecbányai Bányászati Akadémiára érkezett, ahol a bányász szakot szorgalmas tanulás után ösztöndíjat elérve, kitűnőre minősített végbizonyítvánnyal 1842-ben fejezte be.

1867-ben a Pénzügyminisztériumba titkárnak, majd 1873-ban ugyanott miniszteri tanácsossá nevezték ki. Részt vett a vajdahunyadi vasgyár kialakításában és a Zsilvölgy szénbányászat fejlesztésében. Megbízták a selmecbányai II.Józsefről elnevezett táró befejezésének meggyorsításával. Érdemeket szerzett a selmeci fémkohászat központosításában. Munkájával meg tudta akadályozni Úrvölgy bányászatának megszüntetését. Nyugállományba vonulása után 1883-ban megválasztották Selmecbánya és Bélabánya szabad királyi városok országgyűlési követének. A Pallas nagylexikon bányászati rovatának szerkesztője és megírója volt.

 

1867-ben saját anyagi erejére támaszkodva megalapította a Bányészati és Kohászati Lapok címú folyóiratot és három évig kiadója is volt Pesten. Ezzel megteremtette az első rendszeresen megjelenő bányászati tudományos kiadványt. Ebben a lapban, mely kezdetben kéthetente, később havonta jelent meg, teret kaptak a hazai elméleti szakemberek tanulmányai mellett a gyakorlati szakemberek tapasztalatainak ismertetése is. A lapban aktuális, a bányászattal és kohászattal foglalkozó hazai és a külföld eseményeivel foglalkozó hírek jelentek meg, ismertették a hazai és külföldi találmányokat, új eljárásokat valamint hirdtéseket jelentettek meg. A lap kiadását 1871-ben a Selmeci Magyar Királyi Bányász- és Erdész Akadémia vette át. Tudományos irodalmat megteremtő munkásságáért és egyéni tudományos kutatásáért ami a földkéreg mozgásainak megfigyelésére (geomechanuka)irányult a Magyar Tudományos Akadémia 1879-ben levelező tagjává választotta.Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület alapító és tiszteletbeli tagja volt. 1894-ben javaslatára vezették be a Jó szerencsét köszöntést a bányászatban és kohászatban.

 

Kitüntetései

  • 1870-ben a Vaskoronarend.
  • 1878-ban Selmecbánya díszpolgára.
  • 1879-ben Lipótrend lovagkeresztje.
  • 1857-ben MTA Nagyjutalma.
  • 1863-ban MTA Nagyjutalma.

 

Kiemelkedő szakirodalmi munkái

  • Ércelőkészítés-tana. Selmec. 1869.
  • Jelentés a selmeci és diósgyőri kerületeinek állami bányák és kohók állapotáról. Budapest. 1873
  • Bányatérképek szerkesztése. Budapest. 1878
  • Magyar-Német és Német-Magyar Bányászati műszótár. Budapest. 1879, 1890
  • Magyar és német bányászati szótár. Selmeczen. 1879 (MEK)
  • A tudományok haladásának befolyása a selmecvidéki bányaművelésre. Selmec. 1881
  • Alsó-Magyarország bányamívelésének története. Selmecbánya-Budapest. 1884-1887 (MEK)
  • A selmeczi bányászat múltja, jelene és jövője. Budapest. 1884, 1887

Szerkesztés dátuma: kedd, 2010. február 9. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 1,842 Kategória: Akadémikusok
Előző cikk: Markusovszky Lajos Következő cikk: Rónay János Jácint


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: