Szántói Kőrösy József, 1869-ig Hajduska József (Pest, 1844. április 20. – Budapest, 1906. június 23.) statisztikus, higiénikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A 19. század második felének egyik legnagyobb hatású magyar statisztikusa volt, elméleti és módszertani újításai, az általa bevezetett indexszámítási eljárások nemzetközi hírnevet biztosítottak számára. Gyakorlati statisztikusként Budapest demográfiájával, gazdasági és szociális viszonyaival foglalkozott, emellett sokat tett a főváros közegészségügyi helyzetének fejlesztéséért. 1870-től haláláig a később a Központi Statisztikai Hivatal tagintézményévé vált Fővárosi Statisztikai Hivatal első igazgatója volt.
Születési nevét 1869-ben Kőrösi Józsefre, majd 1875-ben Kőrösy Józsefre változtatta, de élete során e két névváltozatot vegyesen használta. A szántói nemesi előnevet – a nemesi cím 1896-os elnyerését követően – 1897-ben vette fel.
Életútja
Elszegényedett Békés vármegyei zsidó kereskedőcsalád sarja volt. Korán félárvaságra jutott, s anyai nagybátjyához, Pollák Henrik orvoshoz került Pestre. Gimnáziumi tanulmányait követően beiratkozott a Pesti Tudományegyetemre. Anyagi nehézségei miatt tanulmányait csakhamar félbeszakította, s az Első Magyar Általános Biztosító Társaságnál helyezkedett el. Szabadidejében azonban továbbra is hallgatta Konek Sándor és Kautz Gyula statisztikai, illetve közgazdaságtani előadásait a fővárosi egyetemen. 1867-től a Pesti Napló, 1870-től pedig a Reform gazdasági rovatát szerkesztette. Franciaországi, németországi és ausztriai statisztikai intézményekben tett tanulmányútját követően huszonhat évesen, 1870-ben nevezték ki az akkor alapított Fővárosi Statisztikai Hivatal első igazgatójává, s egészen haláláig vezette az intézetet. 1883-tól haláláig magántanárként demográfiát oktatott a Budapesti Tudományegyetemen. Tudományos érdemei elismeréseként 1896-ban nemesi címet adományoztak neki.
Munkássága
Fényes Elek és Keleti Károly mellett a 19. század legjelentősebb magyar statisztikusai közé tartozott, munkásságának számottevő gyakorlati és elméleti eredményeit Magyarországon és külföldön egyaránt elismerték és elismerik. Máig ható nemzetközi hírnevének bizonyítéka, hogy a 2003-ban New Yorkban megjelent Encyclopedia of population című demográfiai enciklopédia egyetlen magyar életrajzi szócikkét tartalmazza: Kőrösy Józsefét. Ennek oka egyfelől az, hogy a hazai statisztikai táblázatokkal foglalkozó kortársaival szemben elemzéseit nemzetközi kontextusba helyezte, másfelől pedig dolgozatait a magyaron kívül rendszerint megjelentette angolul, németül vagy franciául is.
Tudományos pályája során elsősorban a nagyvárosi lakosság demográfiai, szociális és gazdasági helyzetének matematikai statisztikai elemzése foglalkoztatta. Behatóan tanulmányozta Budapest halandósági, születési és csecsemőhalandósági adatsorait, a lakosság jövedelmi viszonyait, életszínvonalát, lakáskörülményeit, egészségügyi ellátását, oktatási és művelődési helyzetét. Elemzéseit és következtetéseit áthatotta az a nézet, mely szerint a népmozgalmi és népesedési folyamatok alapos ismerete elengedhetetlen a népjólét tudatos alakítása, az állami szociálpolitika számára, s nemcsak lehetővé teszi, hanem irányíthatja a kor kihívásai ellen vívott harcot. A főváros életét és mindennapjait leíró népesedési, áruforgalmi, közegészségügyi, bűnügyi stb. adatsorokat évtizedeken keresztül heti bontásban adta közre, ami – tekintve, hogy azóta és ma is a hónap a legrövidebb időegység a statisztikai adatközlésekben – intenzív munkavégzéséről és munkabírásáról tanúskodik.
Korát messze meghaladóan újszerű szemlélettel választotta meg elemzése tárgyait. Elsőként vizsgálta a tanköteles korosztály iskolalátogatási és osztályismétlési arányát, iskolatípusonkénti és társadalmi háttér szerinti bontásban. Az 1874 és 1895 közötti huszonegy esztendő fővárosi lakásépítési statisztikái alapján következtetéseket vont le a háztípusok és a lakók egészségügyi állapotának viszonyára vonatkozóan, s rámutatott például az emeletek és az egyes betegségek kialakulásának összefüggéseire. Vizsgálatai során közvetlen kapcsolatot mutatott ki a halandóság, a várható átlagos élettartam és az egészségi állapot, valamint az életkörülmények (lakásviszonyok, víztisztaság, egészségügyi ellátás stb.) között. Elemzései fényében rendszerint ajánlásokat fogalmazott meg a fővárosi lakosság szociális körülményeinek javítása érdekében.
A statisztikai módszertan terén több újitás bevezetése fűződik a nevéhez. A világon elsőként készített összehasonlító nagyvárosi statisztikai elemzéseket, amelyekben Budapest mutatószámait a világ más nagyvárosainak adataival vetette össze. A munka során gyakran áthidalhatatlan nehezségeket okozott a nemzetközi statisztikai szabványok hiánya. Ennek megoldására – úgy is mint több európai és amerikai statisztikai társaság tagja – aktívan közreműködött a népszámlálások és adatfelvételek nemzetközi sztenderdjének kidolgozásában. Korát megelőzve javaslatot tett egy világnépszámlálás lebonyolítására is, de a terv még közel egy évszázadig nem vált valóra. A demográfiai elemzések terén több számítási módszert vezetett be, így többek között ő szerkesztette meg az első natalitási (születési) táblákat. A halálozási táblák értelmezését segítendő bevezetett több indexszámítási eljárást, amelyek lehetővé tették a jellemző halálokok felismerését, korosztályonkénti elkülönítését, a halandósági arányban mutatkozó idő- és térbeli folyamatok kimutatását.
Intézményszervezői és közéleti-közegészségügyi munkássága szintén említést érdemel. Már pályája elején vezető szerepet vállalt az 1871. évi népszámlálás lebonyolításában. A főváros statisztikai hivatala vezetése alatt haladó szemléletű, elismert tudományos intézménnyé vált, s maga Kőrösy is aktív szervezője és résztvevője volt a nemzetközi statisztikai, demográfiai és közegészségügyi kongresszusoknak. Széles körű, átfogó nemzetközi kapcsolatainak tanúságaként szolgált 1880-ban, A nemzetközi statisztika és a kongresszusok címmel elhangzott akadémiai székfoglalója. Támogatta a főváros kulturális és szociális intézményhálójának bővítését. Fontos szerepet játszott az első fővárosi járványkórház megalapításában (1886), indítványára vezették be a fertőző betegségek járványszerű fellépése esetén a továbbterjedést megakadályozó ún. posztexpozíciós profilaxisba a bejelentés és elkülönítés kényszerét, valamint a fertőtlenítést. Hasonlóan fontos szerepet játszott a himlőoltások magyarországi bevezetésében. Mozgalmat indított a korszerű higiéniai elvárásoknak megfelelő munkáslakások építése és a közraktárak létesítése érdekében. 1903-ban kezdeményezésére létesült – részben a Fővárosi Statisztikai Hivatal közigazgatási szakkönyvtárából – a Fővárosi Könyvtár. Halála megakadályozta rendes taggá választását követő akadémiai székfoglalója befejezésében, amelynek témája nem volt kevésbé rendhagyó és újszerű, mint fentebb említett szociálpolitikai elemzéseié: a Magyar Tudományos Akadémia fennállásának, az Akadémia és a hazai tudományok 19. századi fejlődése közti viszonynak a statisztikai elemzésén dolgozott.
Rendkívül termékeny szakíró volt, csak a Fővárosi Statisztikai Hivatal kiadásában százhetven műve jelent meg, de számos kötetét kiadták más magyar és külföldi kiadók egyaránt. A Pesti Napló és a Reform mellett rendszeresen publikált a Pestvárosi Statisztikai Évkönyvben, a Fővárosi Statisztikai Havi Füzetekben. A Statisztikai Közlemények alapító főszerkesztője volt, emellett a Nemzetgazdasági írók tára és a Megyei mongráfiák című kiadványsorozatokat szerkesztette.
Társasági tagságai és elismerései
1879-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1903-ban rendes tagjává választották, 1886 és 1892 között a nemzetgazdasági bizottság előadója volt. 1867-től részt vett az Országos Statisztikai Tanács munkájában, választmányi tagja volt a Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesületnek, osztályelnöke a Magyar Közgazdasági Társaságnak, tagja a Budapesti Királyi Orvosegyesületnek, s 1897-től tiszteletbeli tagja a Magyar Földrajzi Társaságnak.
Számos nemzetközi tudományos testület, így a Nemzetközi Statisztikai Intézet (International Statistical Institute), a Párizsi Statisztikai Társaság (Société de statistique de Paris), a brit Királyi Statisztikai Társaság (Royal Statistical Society), a Brit Közgazdasági Egyesület (British Economic Association), a Manchesteri Statisztikai Társaság (Manchester Statistical Society), a brüsszeli K9zponti Statisztikai Bizottság (Commission centrale de statistique), a Svájci Statisztikai Társaság (Société suisse de statistique), az Amerikai Statisztikai Egyesület (American Statistical Association), az orosz Állami Statisztikai Bizottság Nyizsnyij Novgorod-i tagozatának, a Párizsi Közegészségügyi és Szakhigiéniai Társaság (Société de médecine publique et d’hygiène professionnelle de Paris), az Olasz Higiéniai Társaság (Società italiana di igiene), az Orosz Népegészségügyi Társaság (Русское общество охранения народного здравия) és a Québec Tartományi Higiéniai Társaság (Société d’hygiène de la province de Quebec) tagja volt. 1901-ben a londoni Royal Society levelező tagjává választották.
Munkássága elismeréseként a Ferenc József-rend lovagja lett, 1896-ban nemességet kapott, valamint a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem díszdoktorává avatták. Mindezeken túl a bajor Mihály-rend, a württembergi Frigyes-rend, a szászországi Albert-rend, az orosz Anna-rend, a belga Lipót-rend, a Francia Becsületrend, a német Pour le Mérite érdemrend birtokosa volt.
