Gyarmati László (Balassagyarmat, 1921. április 18. – Madrid, 1980. szeptember 1.) gyógyszerész, egyetemi tanár.

Élete

Általános és középiskolai tanulmányait Balassagyarmaton végzete el, majd Budapestre került, a Semmelweis Ignác Orvostudományi Egyetem hallgatója lett. 

• 1949-ben szerezte meg diplomáját gyógyszerész szakon. Gyógyszerészként a Gyógyszeripari Kutatóintézetben helyezkedett el, feladata a morfinnal kapcsolatos kutatások volt, a morfingyártás mellékalkaloidjainak izolálása. Ennek érdekében az intézeten belül egy gyógyszer-technológiai csoportot is létrehozott.
• 1955-ben a Magyar Néphadsereg hivatásos tisztje lett, alezredesi rendfokozatban. A honvédségnél eltöltött idő alatt tanított az Tiszti Iskolán, majd kutatási és gyakorlati célból felállította az MN Egészségügyi Szolgálat Toxikológiai laboratóriumát. 1957-ben itt kutatta a gyógyszerek felszívódását, a metabolizmust és a kiürülést.
• 1960-ban vegyészmérnöki majd szakmérnöki oklevelet szerzett a BME-n.
• 1970-ben a kémiai tudományok kanditátusa lett.
• 1971-ben a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyógyszerészeti Intézet tanára, majd egyik vezetője lett. Nevéhez fűződik a biofarmácia (biogyógyszerészet) bevezetése, a gyógynövények oktatása és kutatása.

Tudományos tevékenysége mellett egyik szerkesztője volt az „Acta Pharmacatica Hungarica” és a „Gyógyszerészet” című folyóiratoknak.

Főbb művei

• A gyakorlati toxikológia alapjai (1963)
• Egészségügyi alakulatok tankönyve . (1964)
• Klinikai toxikológia (1969)
• Aeroszolok gyógyszertechnológiája (1979)
• A gyógyszertechnológia és a biofarmacia kémiai ellenőrző módszerei (1982)

Megjegyzések

szerda, 2011. október 26. 11:02 Németh Péter Ez a" doktor bácsi" nem Gyarmati László, hanem gr. Batthány S. László a szegények orvosa. Éppen egy szemműtétet végez......és nem gyógyszert kavar.. :)