Vadasi és jeszeniczei Jankovich Miklós (Pest, 1772. január 2. – Pest, 1846. április 18.) könyv-, régiség- és műgyűjtő, történész, a Magyar Tudós Társaság tiszteleti tagja (1831). Kora legértékesebb magánkönyvtárának, levéltári és régiséggyűjteményének tulajdonosa, az 1810-es–1830-as évek tudományos közéletének jeles alakja, szenvedélyes történetbúvár volt. Jankovich Béla (1865–1939) oktatáspolitikus, közgazdász dédapja.

Életútja

Kora műveltségére és tudományos eredményeire nyitott, nagybirtokos nemesi családban született, Jankovich Miklós jászkun kapitány és Beniczky Angelika gyermekeként. Alapiskoláit előbb a nemesi ifjaknak létrehozott váci Theresianumban, majd a pesti piaristáknál végezte el, ezt követően 1791-ig történelmet és jogot tanult a pozsonyi akadémián. 1793-tól Fejér vármegyében vállalt jegyzői hivatalt, de apja 1797. évi halála után a tisztviselői pályát elhagyta. Rácalmásra költözött, és testvéröccsével együtt kiterjedt birtokaik gazdasági ügyeit irányították. 1798-ban feleségül vette Rudnyánszky Antóniát, majd 1801 körül családjával együtt Vadaspusztán (ma Szalkszentmárton külterületi része) rendezkedtek be. Jankovich ekkor vette fel a vadasi előnevet is. A birtokok kezelése mellett gyűjteménye bővítésének és tudományos kutatásainak szentelte idejét.

1808-ban ismét hivatalra tett szert: a budai királyi kamara tisztviselői karában tevékenykedett mint titoknok. Csakhamar azonban végleg elidegenedett a közigazgatási pályától, 1810-ben búcsút mondott a kamarának, birtokai irányítását gazdatisztekre bízta, s egyre tevékenyebben vett részt a pest-budai tudományos és kulturális közéletben. 1814-ben felesége meghalt – három gyermeket hagyva maga után –, s Jankovich házasságra lépett a polgári származású Hauch Rozinával. A magyar kultúra és tudomány fejlesztésének anyagi támogatása és gyűjteményének bővítése erőn felüli anyagi kiadásokkal járt, a birtokain folyó termelés az 1810-es–1820-as években zajló mezőgazdasági konjunktúrát követően válságon esett át, így a családot az eladósodás réme fenyegette. Anyagi helyzetüket javítandó Jankovich megválni kényszerült a gyűjteménytől, amelyet végül 1836-ban az országgyűlés vásárolt fel.

Jankovich ezt követően sem tudott ellenállni gyűjtőszenvedélyének, ami a család anyagi helyzetét még reménytelenebbé tette. Az 1844-es csődeljárás küszöbén megvételre ajánlotta második gyűjteményét is az országgyűlésnek, ám hamarosan teljes vagyonát zárgondnokság alá helyezték, ő maga 1845/1846 fordulóján súlyosan megbetegedett, és 1846 áprilisában meghalt.

Munkássága

Jankovich Miklós 1817 után a Tudományos Gyűjtemény című folyóirat körül Pest-Budán kialakult szellemi műhely egyik meghatározó tagja volt. Tevékenyen közreműködött a Magyar Tudós Társaság és a Pesti Magyar Színház megalapításában, támogatta a nyelvújító mozgalmat, s gyakran anyagi áldozatokat is hozott a magyar tudomány és kultúra fejlesztéséért.

Cornides Dániel hatására az 1790-es évektől élete végéig szenvedélyesen gyűjtötte a könyveket, kódexeket, okleveleket, érméket, történeti tárgyi emlékeket, régészeti leleteket és műalkotásokat. 1836-ban az országgyűlés a Magyar Nemzeti Múzeum számára 150 ezer forintért felvásárolta a rendkívül értékes, 1833-ig létrejött ún. első Jankovich-gyűjteményt, amely 63 ezer kötetnyi könyvet, 1400 kódexet, 4000 oklevelet, 12 ív országgyűlési iratanyagot, továbbá számos festményt, érmét, ékszert, ötvösremeket és régi fegyvert foglalt magában. A gyűjtemény könyvtári része a mai Országos Széchényi Könyvtár állományát gyarapította. Az 1833 után kialakuló ún. második Jankovich-gyűjteményt halála után örökösei elárvereztették, s csak töredékei kerültek a Magyar Nemzeti Múzeumba. Képgyűjteményének darabjai napjainkban részben a Szépművészeti Múzeumban, részben a Magyar Nemzeti Galériában találhatók.

Főként a gyűjteményében lévő könyv-, oklevél- és iratanyag búvárlása alapján jelentek meg történeti – jellemzően művelődés- és nyelvtörténeti – adatközlései, valamint paleográfiai, kodikológiai, oklevéltani és éremtani közleményei a Tudományos Gyűjtemény mellett A’ Magyar Tudós Társaság’ Évkönyveiben. A Benepusztán feltárt honfoglaláskori temetkezési hely leletanyagát ő ismertette 1835-ben, szakszerűsége okán a legelső magyarországi régészeti leletleírások között tartják számon. Kéziratban maradt nagyszabású bibliográfiai munkája, a korábbi századokban megjelent mintegy 30 ezer hungarikum, ősnyomtatvány és könyv betűrendi címleírása (Közönséges magyar könyvtár 1533–1830). Szintén kéziratban maradt népköltészeti gyűjtését (Nemzeti dalok gyűjteménye) az Országos Széchényi Könyvtár őrzi.

Társasági tagságai és elismerései

1831-ben a Magyar Tudós Társaság tiszteleti tagjává választották, emellett tagja volt a Frankfurt am Main-i Történeti és Régészeti Társaságnak (Historisch-Archaeologische Gesellschaft Frankfurt am Main) és a Türingiai Régészeti Társaságnak (Archäologische Gesellschaft in Thüringen) is.

Főbb művei

Cajus Sallustius Crispus Szent-Györgyi Gellért magyarázásával. Buda, 1812.

Magyar szó-nemzés ötven példákban. Pest, 1812.

De fictita Hungariae corona in gazophylacio caesario Vindobonensi seposita et Stephano Botskai erronee attributa. Budae, 1825.

Angeli Decembris de Conditionibus Paces inter Alexandrum M. et Darium reges út apud Q. Curtium legitur Disputatio ex MSS. Budae, 1825.

Budán felfedezett gazdag sirbolt, melyben hihetőleg Katalin, Mátyás király első hitvessének, és Podiebrad György leányának teteme találtatott. Pest, 1827.

Értekezés Wenczel magyar királynak méltóképpen tulajdonítható, és esméretlen pénzeiről. Pest, 1827.

András király eredeti arany bullájának a magyar palladiumának hibássan vélt feltalálásáról. Pest, 1828.

Werbőczi Istvánt igazságnak fényében. Pest, 1829.

Ó Gyallai Besse Jánosnak a magyarok hajdani lakhelyének felkeresésére, Kaukazus hegyekben tett utazásáról és tapasztalásairól négy jelentései. Pest, 1829.

A socinianusok eredetéről, Magyarországban volt ecclesiájokról: különösen pécsi prédikátorjok Válaszuti Györgynek Kewi Skaricza Máthéval 1588. eszt. tartott disputatiójáról. Pest, 1829.

Magyar hajdankor emlékeinek jeles gyűjteményét hazájának mély tisztelettel ajánlja. Pest, 1830. (A Jankovich-gyűjtemény tételes leírása)

Szerencsétlen Brandenburgi Katalin herczegnének, Bethlen Gábor hitvesének fejedelmi emlékkönyvéről és életéről. Pest, 1830.

Magyar nyelvnek I. Ferdinand császár idejében, mostaninál gyakorlottabb voltáról. Pest, 1830.

Biblia tudni illik a szentírás különb és eredeti magyar fordításainak öt példái. Pest, 1834.

Egy magyar hősnek, hihetőleg Bene vitéznek, ki még a X század elején Solt fejedelemmel, Berengár császárnak diadalmas védelmében Olaszországban jelen volt, újonnan felfedezett tetemeiről és öltözetének ékességéről. in: A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei 2 (1835).