|
|
Keresés - illyés gyula
-
Illyés Gyula - Koszorú
Fölmagasodni nem bírhatsz. De lobogsz még, szél-kaszabolta magyar nyelv, lángjaidat kígyóként a talaj szintjén iramítva - sziszegvén néha a kíntól, többször a béna dühtől, megalázott. Elhagytak szellemeid. Újra a fű közt, a gazban, az aljban. Mint évszázadokon át a behúzott vállú parasztok közt. A ne szólj szám, nem fáj fejem aggjai közt.
Irodalom » Rendületlenül » A háború
-
Illyés Gyula - Árpád
Halmot is alig látott az a nép még s most: égbebökő sziklák és csúcsok! Eső s – október végén! – hó suhog; jégrög csusszantja a riadt ló léptét. És nincsen út! Csak összegyűlt lucsok a szurdikokban. Se ösvény, se lábnyom. Törik a kerék köves patakágyon; bukik a sík földhöz szokott tulok.
Irodalom » Rendületlenül » Attila és Árpád emléke
-
Illyés Gyula - A faj védői
Ady dúlt örmény-arca, Babits és Zrínyi horvát koponyája, Petőfi szlovákos fekete s Péterfy és Tömörkény németes kék szeme s a bulyba-tárász Móricz s a Cyrano nagy orrát hordó Vitéz Mihály (s Mátyás király) s a hajdu vagyis - hajjaj! - balkáni Arany János, Veres Péter s a Don Quijote Krúdy, a lengyeles Lőrinc, a mongol Áron s Gyuri, a hindu ajku; s a janicsár Szabó Pál, a szép-...
Irodalom » Rendületlenül » Két világháború közt
-
Illyés Gyula - Ne feledd a tért
Ne feledd a tért, ahol elestek ôk, a földet se feledd, bárhol hulltak el ôk, fajtánk hû férfiai, az a föld szent ügy hôs-helye lett. Mert hol tiszta ügyért s így lám, temiattad – érted is hulltak el ôk: terül az bárhol, a föld, rejtelmesen egy terület! Úgy az övék, hogy már a tied.
Irodalom » Rendületlenül » A második világháború alatt és után
-
Illyés Gyula - Mustra az 1944-es versekből
Áruló kiált „áruló!”-t és gyilkos „gyilkos!”-t s nem némították el a jót soha úgy, mint most. S felkél a nap, mint elmebaj vad rögeszméje s lemegy véresen s száll a jaj bár nincs ki értse. * Szól az ágyú kelet felől, feldörög rá nyugat felől; ide-oda a csapdában fut a magyar a honában. * Ha elfognak?… Akkor egy nemzet hőse lehetsz, öregem.
Irodalom » Rendületlenül » A második világháború alatt és után
-
Illyés Gyula - Hazám
Hazám szorít és fáj, kissebedik, oh, nemcsak határain át! Érzem a végek rezzenéseit, hevét; testemen érzem a hazát. Ilyen közel jött. Nemrég szabadon mozoghattam még tőle. Mint apám házát, eszembe őt is csak bajom jutatta; úgy volt csak, hogy várt reám. Mi feszítette most körém? Rekedt viharral nyomja hozzám a világ. A bőröm szinte. Ki őt sérti meg, elevenembe, jogaimba vág.
Irodalom » Rendületlenül » Még mindég a két háború közt
-
Illyés Gyula - Ozorai példa
Ötven huszár volt akkor a Szabadság, annyi volt itt a nemzet, a magyar. És szembe, hozván a császár parancsát tízezer fő, tizenkét ágyuval végig a völgyön, a Sió lapályán rohamra készen, – középen a híd. Egy fél országrész fordul vérbe-lángba, ha az a hídfő, az is elesik.
Irodalom » Rendületlenül » Még mindég a két háború közt
-
Illyés Gyula - Magyar és magyar
Magyar és magyar és magyar magyar, magyar akarok lenni, leverten, megverten: magyar, míg leköpheti minden senki. Szép volt, beh szép volt - álltam ott - minden nép fölött a magaslat. De az én népem lebukott s én vele zuhanok magyarnak. Vezessétek majd vissza őt a helyére, hogy - odahagyjam még messzebbre, mint azelőtt, - érhessek csúcsra önmagamban! (1945)
Irodalom » Rendületlenül » A második világháború alatt és után
-
Illyés Gyula - Menedék
Hiába csitítasz, vigasztalsz, hogy tűrjem, hogy nem nagy dolog; beteg vagyok s áltatni azzal nem mersz te sem: meggyógyulok.
Irodalom » Szeretni tehozzád szegődtem » Klasszikus
-
Illyés Gyula - Szeress, ne kérdezz
Szeress, ne kérdezd, hogy miért, ha nem magamért: magadért, a jövőért, egy napodért, ezért a meleg mosolyért, mit mégis ízlelhetett ajkad, ennyiért, ízéért e friss pillanatnak.
Irodalom » Szeretni tehozzád szegődtem » Klasszikus
|
