Kedves Barátaim! Ha már eljutott hozzátok a felhívás elnézést kérek, mert zaklatásnak is értékelhető ez a levél. Ha nem jutott el, akkor arra kérünk mindannyian, Erdővidéken élők, hogy szavazzatok az Év Fája mozgalom kapcsán a Köpec határában található szilfára. Természetesen a Kolozs és Hargita megyékben élőknek is van mire szavazni, de ha valami miatt mégis a köpeci fára esne a választásotok ... Azért ez a nagy buzgalom, mert... biza a temesváriak és vágásiak is nekiiramodtak, de nekünk is jól fogna egy kis támogatás. Azt sem bánjuk, ha ismerőseiteket ráveszitek a szavazásra, sőt megköszönjük. :) Ezen a címen lehet szavazni: http://www.evfaja.ro/voteaza.php?id=22 Leírás: Város: sat Căpeni, orş. Baraolt / Barót - Köpec Utca: la nord de Căpeni - DJ131 - Köpectől északra Megye: Covasna / Kovászna Tipus: ulm de câmp (ulmus campestris) / mezei szil Életkor: 300 ani / 300 éves Kerület: 7,3 m Magasság: 35 m Történet / Leírás: A 300 éves mezei szilfaóriás (Ulmus campestris), Köpec falutól északra, a Barót vize fölött átívelő híd szomszédságában, egy néhai vízimalom udvarán áll és őrködik. Az impozáns méretű, több mint 35 méter magas háromágú famatuzsálem körmérete 1,3 m magasságban 7,3 m, így átöleléséhez öt felnőtt emberre is szükség van. „Ezekkel az adottságokkal a köpeci szil Székelyföld Erdővidék kistérségének egyik legnagyobb fája” – tanúsítja a szilfát ajánló és felmérő 75 éves baróti id. Antal Jenő nyugalmazott erdész- és vadásztechnikus. A Kárpát-medencében őshonos fafajtának ez az 1700-as évek elejéről származó köpeci példánya túlélte számtalan árvíz és tűzvész pusztítását, de átvészelte a huszadik század elején Kelet-Ázsiából Hollandiába behozott szilvész gomba (Ophistoma ulmi), illetve az 1960-as években Amerikából visszavándorolt agresszívebb gombatörzse (Ophiostoma novo-ulmi) támadásait is, amelyek a huszadik század derekán szinte kipusztították egész Európa szilállományát. Az évszázadok során a köpeci szil, illetve az egykori malom környéke számos nevezetes eseménynek volt a színhelye. A “Baj van Köpecen!” szólásunknak köszönhetően Köpec falu neve az egész Kárpát-medencében ismert, de kevesen ismerik e szólás eredetét. „Gyászos sors érte a falut 1848. december 9-én is a háromszéki önvédelmi harc idején, amikor Heydte hadtest parancsnok, mert Köpeczen átvonultában rálőttek, 48 órás szabadrablást engedélyezett, minek előtte a falut megsarcolta. A bosszúnak 51 polgári lakos esett áldozatul, akiknek 106 árva utódjuk maradt. (…) Bizonyára a veszedelem hírére keletkezett a mondás: Baj van Köpecen ..., ami azóta is használatos még azok részéről is, akik semmit nem tudnak az eseményről” – olvashatjuk Nagy Károly köpeci lelkész-esperes egyházismertető írásában. A szájhagyomány szerint ugyanekkor gyújtották fel az osztrákok a malmot is, amelynek közelében táboroztak. A szilfától nem messze található az 1848-49-es szabadságharc december 9-i köpeci csatájában elesett honvédek sírhantja, mely egy 1848-1849 feliratú fejfával van megjelölve. Kétszáz méterrel tovább található a már említett köpeci, illetve a december 13-i felsőrákos-rikai csaták emlékére 1973-ban gránitkőből állítatott, törött kardmarkolatot formázó véczeri emlékmű. A tanúfa szomszédságában évszázadokon át működő vízimalom a település életében létfontosságú szerepet töltött be. Nem csak egy, a gabona megőrlésére alkalmas hely volt, hanem az emberek itt beszélték meg a falu és az élet dolgait. Mivel mindezek a szilfa jelenlétében és árnyékában zajlottak, az évszázadok folyamán sok-sok érdekes, vidám és szomorú történetnek lehetett tanúja a faóriás. A hely jelentőségét az is jelzi, hogy míg az egyházi törvények értelmében bizonyos időszakokban a tánc, a muzsika és a vígság meg volt tiltva, addig a malom vasárnap is őrölhetett. A vízimalom építésének körülményeiről nincsenek adataink. A malommal, illetve Molnár Mihály molnár nevével először egy 1750-es adóösszeírásban találkozunk. Később a köpeci református egyház 1799. évi ingatlan-leltárában ezt olvasható: „... a malomnak, melyből a malomhely adatott a köpeci malmosgazdáknak, szomszédja északon az országútja, délen a malom kertje.” Egy 1833-as egyházi feljegyzés „malmos gazdákról” ír, míg 1845-ben azt írja Sebestyén Sámuel megyebíró, hogy szeptember 10-től olyan erősen száraz ősz és tél volt, hogy a malom kerekei megállottak és nagy volt a szorultság. Az 1848-as felégetése után újjáépített malom a 20. század elejéig működött. Romjainak kevés maradványa a szilfa tövében felhalmozva látható. A köpeci mezei szil védelmének fontosságára erdővidéki természetvédők kívánják felhívni a figyelmet.

Tweet