|
Saját versek
vasárnap, 2010. június 27. 21:47
Szeretném nektek kitárni rejtett lelkem
azzal, hogy megmutatom nektek versem.
Igazán mély pillanataimból jöttek
eme papírra vetett merengő könnyek.
kedd, 2010. augusztus 17. 21:57
Talán ez a kis régi filmbetét segit Neked.... Használd sikerrel!
és hozzá egy szép vers- bár nem egészen azonos a téma.
József Attila:
BÁNAT
Hát kijöttem ide, az erdőbe.
Lágy libegés, - a levelek zizegnek,
mint a röpcédulák. A föld csöndje
fekszik, nehéz. Ágak, karok nyulnak:
Minden hatalmat!... Lombos hajamba
száraz ág hull. A száraz ágak hullnak.
Csak egy pillanatra martak ki, csak.
Zúgj, erdő elvtárs! Szinte csikorgok.
Egy pillanatra se martak ki, csak
az az elvaduló csahos rám támadt
s kijöttem, hogy erőm összeszedje,
mint a néni a gallyat, a bánat.
Könnycsepp, - egy hangya ivott belőle,
eltünődve nézi benne arcát
és mostan nem tud dolgozni tőle.
1931 ősze [?]
szerda, 2010. augusztus 18. 21:02
Tetszett a vers köszönöm:)
vasárnap, 2010. szeptember 5. 16:48
Ő az? (részlet)
Merre jár az a csillag csillám?
Merre kószál a csarnokvíz csücskén
melyet oda hiszek és hímzek,
mint nevelője a makulátlan fehírbe?
Onnan szemlél engem a bokán, homlokon,
mégis meg kell botránkoznom
rejtegeti azt a csodaszép dolgot,
mely még a pisze orrán is ott horkol.
Szinte kiált belőle a meghökkentő,
ha megpillantod tűzbe borul minden mező.
Aztán pipacsok, ibolyák és tulipánok kérdik:
Mi az ami benned ennyire fénylik?
Nem láttam még olyan rózsaszálat
mely gyönyörűbb lenne Nálad.
Ha belegondolok szültemtől máig
szebb vagy bármely virág szárától szirmáig.
vasárnap, 2010. október 3. 22:21
Ha nem a legszebb:)
hétfő, 2010. november 15. 17:06
Torkolatnál
Egyre jobban torlódik bennem minden.
S nem tudom gázolok-e még térdig hitben?
Akárcsak a bokámig, s érezni alant
A biztos talajt a lábaim alatt
Ugyanúgy, van egy cérnaszálam
Amit ha megfognék elég markánsan
Egyenes lenne az utam a mélyből felétek
S ott teremnék ahova vágyom, közétek.
Mint hálóban vergődő halsereg
Virágról-virágra zizegő méh-hadsereg
Csak unszolom gyenge lelkemet
De nem mer még megölelni benneteket.
Kiabáljatok neki hát s meghallom már
Vagytok elegen kik ha taszajtok rám
Elmondom én is végre hogy mi bánt
Ha a vízből valaki végre kiránt.
szerda, 2010. november 17. 17:06
Csak eszembe jutott...
Vajon mi a rosszabb, ha barátokra vágysz de börtönben tartod magad vagy börtönben vagy de a barátaidhoz vágyódsz?...Nemhiszem h bármelyik helyzet jobb lenne a másiknál...habár?
Erről az a kérdés is felmerül h azon kívül hogy ezt a két sztem külön értelemmel bíró szóthasználtam ... más értelme van a vágyni és más a vágyódni szónak? Szerintem vágyni még nem birtokoltra lehet vágyódni pedig ojanra ami már egyszer "volt".
szombat, 2010. november 20. 11:29
nagyon jók! nekem a torkolatnál tetszik a legjobban. látszik h nem ma kezdted, a megfogalmazások nagyon költőiek:) gratulálok
szombat, 2010. november 20. 20:46
Kedves Tamás! Olvasgattam verseit, nagyon szépek . Az ön verseiböl is tükrözödik érzései.Gratulálok.
szombat, 2010. november 27. 18:38
Mi az enyém?
Talán a nevem a sajátom
amit tőled kaptam , mint friss cipót hoztál
amivel e világot annyira bejárom
s beléje szeretetet dagasztottál
…mond mi az enyém, édesanyám?
A becsület s kitartás mit belegyúrtál
porhanyós testembe puszta kezeddel,
aztán gondosan egybefúrtál
mondván egyszer utamra engedel
…mond mi az enyém, édesapám?
Enyém tán a sok-sok emlék
Vagy amiket még tőled kell elkérnem
Csak már ott, már ott lennénk
Ne kelljen tovább a távolba regélnem
…mond mi az enyém, kedves testvérem?
Enyém a perc amit nélküled töltök
Enyém az óra, mely elnyúlva henyél
Mellettem…s némán fülembe üvölt:
Vágtázz csak, nyergemen suhanj felé!
…mond mi az enyém, te lennél?
szombat, 2010. november 27. 22:06
Egyre jobban kiforrnak a verseid, Tamás. Örömmel látom!
| 23 válasz | 1 / 3 oldal |
«
1
2
3
»
|
|
Válasz írása