Jobbik erkölcs: Vona Gábor kettős élete?

„Nem bírok magammal, teljesen felizgattál…” – Házasságtörés vagy keresztény családmodell

Szexbotrányba keveredett Vona Gábor, a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnöke. Egy titokzatos honlapon részletesen közlik a pártelnök erotikus és politikai természetű, iwiwes magánlevelezésének titkait. Az egyik „kiválasztott” hölgy nem más, mint Pogácsás Mariann, a Jobbik Magyarországért Mozgalom hajdúdorogi képviselőjelöltje, cseppet sem mellesleg kétgyermekes családanya és feleség.

„Nem bírok magammal, teljesen felizgattál! Mikor is menjek Pestre? Hétköznap, hétvége, délelőtt, délután, este? Amikor Te el tudsz szabadulni, úgy alakítom, hogy nekem is jó legyen…” – írta egy honlap tanúsága szerint iwiwes levelében Pogácsás Mariann, a Jobbik hajdúdorogi képviselőjelöltje Vona Gábornak. A Jobbik elnöke a következőképpen válaszolt ismerősének: „Nekem sajnos esténként mindig van valami politikai programom, és hétvégén is, vagy ha nem, akkor a család. Marad a hétköznap délelőtt vagy délután, azon belül is inkább a hétfői és a keddi napok a legjobbak.”

Vona Gábor és Pogácsás Mariann levelezése a jobbik.eu5.org honlapon olvasható, amelyet egy magát megnevezni nem kívánó személy készített.

Mint írja, a politika nem különösebben érdekli, de felháborítja a titkos levelezés, mert ha

„Vona Gábor a saját feleségét, gyermekét megcsalja, elárulja arcrebbenés nélkül, akkor mit várjon tőle egy ország?”

A honlap készítője szerint Pogácsás Mariann Kiss Rozália néven újraregisztráltatta magát az Iwiwen, és onnan küldte üzeneteit Vonának.

A jobbik.eu5.org üzemeltetője leírja, hogy afféle amatőr hackerként feltörte Vona Gábor iwiwes honlapját.

A jobbik.eu5.hu-ra az eredeti küllemmel, időpontokkal, személyes adatokkal teljes egészében elmentették Vona iwiwes üzeneteit.

(A leveleket eredeti helyesírással közöljük – a szerk.)

„A forróság pedig kölcsönös…”
Kiss Rozália, azaz Pogácsás Mariann az adatlap tanúsága szerint október 26-án ezt írta:

„…vagy az a lehetőség van, hogy nézek egy olyan motelt vagy szállodát, ami olyan, hogy kintről lehet bemenni…”

Később így fogalmaz:

„…nagyon sokat jelent amit írtál, hogy büszke vagy rám! És sokat jelent az, hogy egy ilyen ember gondolja, egy ilyen egyéniség, itt nem a luxustestedre gondolok, hanem magára az emberi mivoltodra! Köszönöm! Visszakanyarodva ahhoz a bizonyos hideg könyvtárhoz, amilyen vágyat, tüzet érzek irántad, az a forróság a jégkorszakot is felolvasztotta volna.”

Vona Gábor erre így válaszol:

„Édes vagy. A luxustestemet hagyd. Ne cikizz. Valóban büszke vagyok Rád, mert érzem, hogy akarod. És én hiszek az akaratban, abban hiszek leginkább. A dolgokat akarni kell. Úgyhogy menni fog neked. A forróság pedig kölcsönös… Csak nekem merevedéssel is jár…”

Erre Pogácsás válasza:

„Én komolyan úgy gondolom, hogy SZÁMOMRA tökéletes a tested. Arányos, csinos, férfias, gyönyörű, kerek fenék… sorolhatnám. (…) Neked merevedéssel jár – nekem mással. Tudod mikor kiráz tőled a hideg a cicim úgy megkeményedik, olyan, mint új korában.” (…)
„…nem kell dolgoznod azon, hogy felizgass, elég, ha rám nézel!”

Az ideális jelölt?
Vona Gábor a jelek szerint nem pusztán házasságtörő kapcsolatot tartott fenn Pogácsás Mariannal, de a politikai útját is egyengette. November 10-i levélváltásuk hajdúsági pártügyeket is érint. Pogácsás bepanaszolja riválisát:

„Írom a lényeget: ahogy hivatalosan meg volt, hogy én leszek a jelölt, a böszörményi Jobbik elnöke (Nagy Zoltán) üzente az alelnökkel, hogy akkor innentől én fizessem majd ki az összes újságot a körzetben, amit eddig úgy oldottunk meg, hogy minden szervezet a tagdíjból fizette ki amennyit rendelt. Ő úgy gondolja, mivel én benne leszek fizessem ki az összeset… Ja meg úgy indított, hogy ne is vágjak bele, ha nincs a zsebembe 2 mila. Na ez fsza kilátás.”

Válaszként Vona egyértelműsíti, hogy a szeretőjét segíti:

„Szia! Ezt most nem igazán értem? A Nagy Zoli nem támogatja azt, hogy Te vagy a jelölt? Beszéljünk hétfőn, és mondd el, mi van. Segítek Neked. De ezt úgyis tudod. Szebb jövőt! Gábor.”

A félrecsúszott puszi
Vona Gábor adatlapján több, közérdeklődésre számot tartó levélváltás is szerepel.

A Jobbik első embere a jelek szerint más ismerős hölgyekkel is folytatott intim levelezést. Pogácsás Mariann mellett felbukkan Bognár Brigitta, aki levelében annak az aggodalmának ad hangot, hogy a Jobbik elnöke jobban érdeklődik a fiatal, egyetemista lányok iránt, mi iránta, és „kitörli őt emlékezetéből”.

Vona így válaszol: „…Holnap találkozunk, és remélem, hogy majd félrecsúszik egy picit a puszink. Én azon leszek. Úgyhogy nyugodj meg, az irántad táplált vágyam nem csökkent, sőt, egyre csak fokozódik. Előre félek a holnaptól, ha újra látlak, mert akkor az csak olaj lesz a tűzre. Szebb jövőt! Gábor.”

A levelezésben az ismert blogger, Tomcat is felbukkan. Az adatlap szerint 2008 márciusában így írt Vonának:

„Aha! A Humor az kell! Gyanúsnak gyanús itt minden! Igaz nem itt az iwiw-en kéne csatát nyerni hanem a való életben! Azért ne okoz csalódást mert én rátok szavaztam és fogok is! Bízom bennetek! Szebb jövőt!”

Vona meglehetősen szűkszavúan válaszolt Tomcatnek: „Üdv! Kösz. Igyekezni fogunk. Szebb jövőt! Gábor.”

Lapunk számítástechnikai szakemberekkel is megvizsgáltatta a levelezést, szerintük a honlapon olvasható üzenetek eredetiek és hitelesek.

http://www.magyarhirlap.hu/hatter/vona_gabor_kettos_elete.html




Forrás: Polgári Hírszemle
http://polgarihirszemle.tvn.hu

A PIAC VÁLASZA(:) A FASIZMUS TÉRNYERÉS(ÉR)E...

(Kritika, 2010, március 15.)

A közgazdaságtan egyik alaptézise, hogy a piac szinte mindig valami megfelelő választ ad a gazdasági-társadalmi folyamatokra.
Ergo: Nyugodtan rábízhatjuk az élet dolgait a piacra, majd "kiegyenlítődnek", "kiegyenesednek" a dolgok végül.

Ha például a munkáltató éhbérért akarja foglalkoztatni a büszke munkást, akkor majd a munkavállaló jól fölmond munkahelyén, és elmegy máshová dolgozni...
De ha például a munkavállaló "túl sokat követel" munkaadójától, és azt a munkaadó a piaci verseny keretei között nem adhatja meg, akkor majd jól kirúgja a munkást. Minden az egyensúly irányába mutat.

Aztán tovább fejlődve a piacon kialakulnak a trösztök, a nagyvállalatok, a bankok, a "piacvezetők", akik ezáltal nagyobb részesedéshez jutnak a piacból, így a termékeiket, szolgáltatásaikat nagyobb területen képesek értékesíteni, a termékeiket tőkeerejüknél fogva kedvezőbb áron kínálhatják versenytársaiknál.
Tehát beáll az egyensúly: a kis vállalatok - minőségtől függetlenül - tönkremennek, és megmarad a legerősebb kutya (aki végül 100szoros áron értékesítheti termékeit versenytárs híján, de ez most nem lényeges).

Ott vannak ugyebár a halálközeli élményben részesült kis-és középvállalkozók, akiket már szorongatnának a nagyvállalatok, készülnének két vállra fektetni őket, de ezek a hazai munkaerő nagyszerű hatékonyságú kizsákmányolásának köszönhetően képesek elodázni az eseményeket, és még egy darabig fönnmaradni.

Ők is nagyon jól tudják, hogy a harc kettős: Túlélni a multik szorongatását, és...
...meggyőzni a magyar melóst, hogy ők biztosíthatják csak a szebb jövőt nekik.

Van tehát a kialakult három "tőkegyermek":

1.) A szemét múlti, mint olyan,
2.) A kis- és középvállalkozó, vagy más néven újgazdag,
3.) És a szerencsétlen melósállat, aki nyomorog ezek alatt, és lesüllyed olyan szellemi szintre, amin már a pofon sem segít.


A multi legnagyobb problémája a helyi termelés megléte, a rivális vállalkozók például Magyarhonban. A kis - középvállalkozónak a multi és a helyi konkurencia, valamint az eltartatlan, a verseny következtében az utcára dobandó "költség", a BÜDÖSMELÓS jelent problémát.

A melós (vagy csak VOLT melós) egy piciny problémája pedig: hogy a becsületes munkából már nem lehet megélni (és a következmények, de ez megint más téma)...

A dolgok menete a politikában:
1.) A multi vásárol egy pártot a kezdetek kezdetén, hogy az neki megfelelő döntéseket hozzon a parlamentben (adókedvezmények, vagy csak szimplán: adómentesség), társadalmi elfogadtatást harcoljon ki a helyi médián keresztül.

- a költségszámba vett dolgozó nép és a vesztét érző kis -, középvállalkozó elkezd lassan belesüllyedni a mocsárba, minden egyre sz*rabb, egyre kevesebb jut az életjelek fenntartására a melós részéről, a kis-, középvállalkozó érzi, itt hamarosan baj lesz, veszélyben a kicsinyke hatalom.

2.) A melós totálisan elsüllyed, haragszik a főnökére, amiért az cézárnak szólítja. Őt munkahelyén, mert összekeveri a telep házőrzőjével, rosszabb esetben kivágják, mint a macskát. Közben otthon, szabadidejében valami könnyed kikapcsolódásra vágyik: Maunikashau-t néz, és csalja a férjét, feleségét, vagy esküvő híján a párját. Agyilag és anyagilag is tönkremegy, elúszik.

A kis-, középvállalkozó látva a fenyegető multi veszélyt és az elégedetlen rabszolgáit, hajlandó végre fölvenni a kesztyűt, tönkremenés, és a becsületesen szinte lehetetlen számba menő nagyvállalkozóvá fejlődés helyett - más út nem lévén számára - egy "HARMADIK UTAT" választ: Megpróbálkozik a fából szép, és pofás vaskarikát kovácsolni. Elhatározza, hogy ha a hegy nem megy Mohammedhez, akkor majd megreformálja a kapitalizmust a saját szájíze szerint... Valami olyan megoldásban gondolkozik, ami kisöpri a konkurenciát mindörökre.

Akinek nem tud munkát biztosítani, azt valahogy igyekszik terminálni, a veszélyes multikulti ellenségekkel együtt, amit globalizációnak hív, talán ennyi igazsága van legalább. És hát hogyan is lehetne elboronálni az ellentmondásokat?

Azt, hogy:
- Ők is kapitalizmust akarnak, csak olyat, ami nekik jó,
- Ők sem akarnak tehát "saját költségükön" "felesleges" munkaerőt foglalkoztatni,
- Ők sem akarják felvállalni az állami felelősséget azok iránt, akiket az utcára dobott a munkaerő-piac, hisz ez is a profitot hátráltatja.

- Tudják nagyon is, hogy a multikat is a kapitalista rendszer felgyülemlő tőkéje szüli, de ők sem akarják erről lerántani a leplet...

NAGY TEHÁT A BAJ: A kizsákmányolt, elesett embereknek elég gyászos a jövőképe. Ha mindezt Ők tisztán látják, akkor rájöhetnek arra, hogy egy ilyen világban nem a dolgozó embereknek, de hosszú távon még az önzésre hajlamos kis-, középvállalkozóknak sem teremhet sok babér eme nemes, de alapjaiból fakadóan egyenlőtlen versenyben.

Ezért tehát érdekeik megvédéséhez nem marad más, minthogy el kell egy kicsit görbíteni a teret, egy kicsit paranormalizálni kell a valóságot, és rámutatni arra, aki minderről (mekk!) tehet!

A bűnbak! Az aljas és sunyi nyerészkedő. A parazita, aki mások munkájából él.

ÍME:
ITT VAN!: A TŐKÉS - parazita, és a MAFFIÓZÓ - bűnöző! Ja, nem!!!
Jajj! BOCSÁNAT!!! A ZSIDÓ - parazita ÉS A CIGÁNY - bűnöző!!!!
FÚJ!!! A SZEMÉT!!! ŐK TEHETNEK MINDENRŐL.

…És megszületett a Jobbik!

Egyszerre öt légy:

1.) A cigány megtestesítheti a piac által számkivetett, nem profitmaximalizálható utcára dobott tömegeket, és senki nem gondol a termelőeszközök tulajdonosaira, a tőke törvényeire, a kötelező profitmaximalizálásra, és a közgazdaságtan óriási ellentmondására (miszerint:fizetés nélkül nincs vásárlás, ha a melósnak nincs pénze, nem fogja megvenni a terméket.)

Tehát a rendszer nem rossz, rá se ránts a maffiára, csak valaki élősködik, (nem az emberek otthonait elárverező, a bankokkal összeszövetkezett szürkegalléros törvényes-maffiózók) és ez a szemét cigány, pfhújj a szhemét!

2.) A zsidó megtestesíti a szemét gaz illuminátust, aki szövetkezve a világ gonosz erőivel, ördögi globális hatalmat szerez a világ népei felett, a cionista, világigázó , rémes kígyó, béka, és boszorkányfarok főzetének a párlata. (Most nagy levegő!)
(senki nem gondol a valóban munka nélkül élőkre, akik a pénzük fialtatásából, kamataiból, profitokból, áron alul fizetett munkaerőből sajtolt extraprofitból parazitáskodhatnak a dolgozó népen, és akkor akár már miért ne szerezhetne később ilyen kiváltságot a magyar "nemes" is, társadalmi elfogadottság mellett? - legfeljebb kiirtják majd a kékszeműeket is, meg a szlovákokat is, meg a szlovákok meg a magyarokat, és így tovább...)

3.) A cigány példáján keresztül a "dolgozni nem akaró" tömegek totális elengedése, akikre nincs szükség a gyárakban, cégeknél, vagy nem hajlandó tulajdonképpen önköltségen dolgozni, az dögöljön meg! (Különben is! Hallott itt valaki a kizsákmányolásról és a munkabér-leszorításról?)

4.) A zsidónak kikiáltott boltok, vállalkozások piacait erővel megszerezheted, mondván, ott a sárga csillag, lásd: piacszerzési imperialista háború, polgárháború, és nem feltétlenül nemzetek közti háború formájában is.

5.) A multi tőke felváltása "Magyar" tőkére a Teszkóban. A felirat kicserélése "Turul"- ra, jelezve azt, hogy nem változott semmi, csak a zseb, amit tömünk, valamint a szalag a lóf*szon... (valaki másé, még mindig).

És végezetül a piac válasza a Jobbik megerősödésére:

Először: Az ember egy emberséges világban azt várná, hogy mindenki hülyének nézi őket, hisz egyértelmű, hogy a faji kérdés nem az oka, hanem következménye a rendszernek, amit úgy hívnak: Kapitalizmus.

Az egymással rivalizálás, a könnyű ellenségkép-keresés, az erősebb helyett a gyengébb kiiktatása, emberjogi krízis sárba tiprása, faji kérdésnek beállítva, a probléma súlyosbító elodázása, és átfestése piros-fehér-zöldre.

Majd (most itt tartunk) a piac válaszaként megjelenik a JOBBIK-TAXI, az Igaz magyarnak szánt fűnyíró, nyíl, íj, pléjsztéjsön, és plazmatévé.
Később pedig a nemzetiszín cigányölő böllérkés, ahol a fogó zöld, az acélfogat pedig fehér lesz. Később megjelenik a cigány önvédelem eszköze, a magyar gyilkoló golyószóró, és így tovább…

Éljen a kereslet, a kínálat, a profit az önzés és az individualizmus!
Éljen a legmagyarabb Zsidó Kriszta, és a Legradikálisabb Cigány!
(MICSODA TRAGIKOMÉDIA!)
Éljen a Piac, éljen a megmentő: A (ROSSZABBIK) Jobbik!

Magyar jobboldaliság

"Mi volt az a "jobboldaliság", amely Magyarország vesztét okozta? Valamilyen hit, hétszer szent elv, tételes meggyőződés? Nem, más volt. Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a "jobboldaliság" címkéjével ismert különös valamit; a tudatot, hogy ő, mint "keresztény magyar ember", előjogokkal élhet e világban; egyszerűen azért, mert "keresztény magyar úri ember", joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, lenézni mindenkit, aki nem "keresztény-magyar", tartani a markát s keresztény-magyar markába baksist kérni az államtól, társadalomtól. Mert ez volt a jobboldaliság igazi értelme. S ez a fajta nem tanul. Szíve mélyén örökké visszasírja a "jobboldali, keresztény, nemzeti" világot, amelyen belül olyan szépen lehetett zsidó vagyont rabolni, versenytársakat legyilkolni. Ez a fajta sohasem változik meg. De amíg ezeknek szavuk van, vagy befolyásuk, Magyarország nem lesz nemzet."

(Márai Sándor)

HOL A KÜLÖNBSÉG?


Hajléktalanok. Munkanélküliek. Koldusok. Ezeknek országává váltunk az elmúlt húsz évben – visszaidézve a ’30-as évek szellemét.
Ma sem hiányzik a kontraszt. Operabál, közbeszerzések, hatalmi visszaélések.
Hol a különbség? Az egyszerű ember életében sehol.
Újra vannak kilakoltatások, éhezők, nyomorgók, munkanélküliek.
Hol a különbség? A szocializmushoz képest mindenütt.
Volt lakásépítési program, általános foglalkoztatottság, ingyenes egészségügy, ingyenes oktatás.
Hol a különbség? A törtetők számára mindenütt.
Nem lehetett ellopni egész gyárakat, termelő szövetkezeteket, az emberek biztonságát.
Hol a különbség?
Ma nincs magyar ipar, mezőgazdaság, bank, állami felelősségvállalás.
Viszont van külföldi pláza, irodaház, velejéig korrupt politikus.
Hol a különbség?
Kádár János köztudomásúan puritán vezetője volt a Magyar Népköztársaságnak.
Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon közismerten milliárdosok.
Hol a különbség?
A szocializmus politikusai mind normális családok gyermekeként kerültek pozícióikba.
A mai rendszer politikusainak többsége a múlt rendszert elárulók gyermekeként kerültek pozícióikba.
Hol a különbség?
A szocializmus politikusai tudták: az állam akkor halad előre, ha a népnek is adnak.
A ma politikusai tudják: akkor jut több a zsebükbe, ha kiárusítanak mindent. A nép majd kifizeti a „cehhet”.
Hol a különbség?
A szocializmus vezető politikusai Kádár irányítása nélkül gyengék, árulók lettek.
A ma politikusai cinikus gúnnyal hazudnak az emberek szemébe: itt a szabadság, ezt akartátok! Választhattok!
De soha, egyetlen egy rendszerváltó sem fogja megválaszolni a nagy kérdést: nem ezt ígértétek! Hol van a szabadság, a múlt rendszer értékeinek megtartása, az emberek nyugati szintű jóléte, amivel hitegettetek?!
Nincs válasz.
A válasz ott nyugszik honatyáink zsebében, külföldre mentett számláik mélyén.
Mi jut a magyar honpolgárnak?
Fasiszta riogatás, esdeklés munkáért, bérért, egy kicsivel több nyugdíjért.
Teljes a megaláztatás.
Hol a különbség?

CSEH KATALIN

Tőkés: A besúgók védelme erkölcstelen bűnpártolás



Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája az alábbi közleményt jelentette meg 2010. március 12-én Nagyváradon: – A Securitate tisztjeinek (136), illetve a tartótisztek, valamint kollaboránsaik és – közös – megfigyeltjeik együttes névjegyzékének (40) a nyilvánosságra hozatala, továbbá a Temesvári Kiáltvány 8. pontja érvényesítésének Bihar megyére tekintő kísérlete nagy felzúdulást keltett egyházi és közéletünk egyes köreiben.

Egyebek mellett igen feltűnő az az összefonódás, mely – ebben a vonatkozásban – a bihari/nagyváradi RMDSZ és a református egyház szolgáinak egy része között mutatkozik. Különösképpen kirívó, hogy a CE-Szövetség megszólaló képviselői – közvetve vagy közvetlenül – rendre a titkosszolgálati múlt átvilágítása ellenében szólalnak meg. A volt besúgók iránti cinkos viszonyulásukat rendszerint a bűnbánat–bűnbocsánat keresztény elvével igazolják, fájdalmas módon megfeledkezvén a besúgás, illetve a Securitate kárvallottjairól és áldozatairól: a meghurcolt személyekről és családjaikról, az üldözöttek, a bebörtönzöttek – nem egyszer kivégzettek – ezreiről, a kommunizmus áldozatairól. Ugyanakkor a tönkretett társadalmi közbizalom és féltve szeretett Anyaszentegyházunk tönkretétele sem számít nekik. Azt is feledik egyben, hogy II. János Pál pápa merénylőjének ugyan megbocsátott, Ali Agcának azonban mindemellett törvényes börtönbüntetését le kellett töltenie. – Ez a fajta szemforgató ignorancia nem más, mint erkölcstelen bűnpártolás, mely hitünk tanításával semmiképpen sem egyeztethető össze.

Az említett egyházi és rmdsz-es körök természetellenes együttállása és zajos közfelháborodása – mutatis mutandis – nagy mértékben emlékeztethet bennünket az SZDSZ és az MSZP áldatlan frigyére, melyet egyébként – éppen mostanság – méltóképpen megítél a nemzet, és majdan a történelem.

Tőkés László volt temesvári lelkipásztor szerint Anyaszentegyházunkban a becsületes, a titkosszolgálati kollaborációnak ellenállott lelkészek és nem-lelkészi szolgák száma a címeres besúgók számát messze felülhaladja. Arra nézve sincsen kétsége, hogy Egyházunk megítélésében a híveket a volt informátorok személye és ügynökösködése nem téveszti meg – hiszen igencsak szeretik az igazságot, másfelől pedig az Anyaszentegyház hit- és társadalomépítő, valamint nemzetmegtartó szerepének messzemenően tudatában vannak.

A titkosszolgálati átvilágítás újabb adalékaként tesszük közzé azokat az információkat, melyek az elvetemült Stelian nevű besúgó dr. Bartha Tibor ortopéd főorvossal való azonosságát kétségen kívüli módon bizonyítják. Az általa terjesztett CNSAS-bizonylat feltételezhetően hamisítvány. A bizonylat tartalma kapcsán viszont azt is szükséges tisztázni, hogy: (1) önmagában a hálózati iratcsomó hiánya még nem bizonyítja valakinek az ártatlanságát, sőt (2) joggal feltételezhető, hogy ezekben az esetekben fedezett ügynökökkel lehet dolgunk. A mellékelt „áldozati” névsorból egyébként kitűnik, hogy Stelian valóságos „ökumenikus” ügynökként fejtette ki gyalázatos tevékenységét.

A volt szekustisztek kilétének felfedése kapcsán Tőkés László meglepetésének ad hangot a tapasztalható felháborodás láttán. Eddig azért bírálták, mert – úgymond – „csak” az informátorokat leplezte le. Most viszont a tartótisztek névsorának nyilvánosságra hozataláért is hasonló támadások érik. Reméli, hogy bár Sass Kálmán rehabilitációjának az előmozdítása fog az egyházi közvéleményben osztatlan egyetértéssel találkozni.

Európai képviselőnk ezúton is javasolja és szorgalmazza, hogy az igazságtétel és a belső egyházi megtisztulás érdekében a volt kollaborátorok:

– Kérjék ki és tegyék közzé szekus-dossziéikat.

– Ők maguk leplezzék le egykori tartótisztjeiket.

– Hozzák nyilvánosságra azok nevét, akikről jelentettek.

– Az előbbiek értelmében – és több, idevágó egyházi körlevél felszólításának megfelelően – jelentkezzenek az illetékes egyházkerületi hatóságnál.



Végezetre Tőkés László, az RMDSZ-szel szövetséges EMNT elnöke felemeli a szavát az ellen, hogy a Királyhágómelléktől elorozott – nagyváradi – ún. Ady Endre Kulturális Központot a kultúrától idegen párttevékenység folytatására használják. Ez lánglelkű Költőnk, Ady Endre nevét árnyékolja be.

Hasonlóképpen visszautasítja a Szacsvay Imre Akadémia elnevezésű intézmény létrehozását. RMDSZ-es aktivisták képzése ebben az intézetben az érettünk életét áldozó Szacsvay Imre nevét kompromittálná. Március idusán a bihari RMDSZ indítványa ünneprontó és kegyeletsértő.
Forrás: Polgári Hírszemle

Jogunk van tudni, ki kit súgott be

A Kollektív Emlékezet Virtuális Gyűjteménye

„Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre”

(1Kor.13,12)

Mai napig nem sikerült kielégítő módon feltárnunk a Szekuritáté archívumában őrzött dokumentumokat, már amennyihez hozzájuthattunk. Pedig rólunk van szó az ott őrzött lapokon: álmainkról, vágyainkról, terveinkről, véleményünkről, kapcsolatainkról – és bűneinkről számoltak be a kommunista diktatúra titkosrendőreinek ellenségeink, barátaink, családtagjaink.

Jogunk van tudni, ki kit súgott be, mint ahogyan azt is jogunk van tudni, kik és hogyan szolgálták a Diktátort – látnunk kell tehát a rendszert is.

És mindez nem csupán jogunk: felelősségünk is.

Felelősek vagyunk az ártatlanul meghurcoltakért. És felelősséget kell vállalnunk saját hallgatásunkért, felelősséget kell vállalnunk tetteinkért.

Ugyanakkor felelősséget kell vállalnunk utódaink előtt is: nem mentegethetjük elvesztegetett éveinket (fél évszázadot!), csak mert „lehetetlen választások” határozták meg életünket az „Aranykorszakban”. Annál is inkább itt az ideje a felelősségvállalásnak, hogy továbbélő reflexeinkkel, a kommunizmus örökségével ne terheljük jelenünket – és az ő jövőjüket.

Húsz évvel a rendszerváltozás elkezdése után nézzünk végre őszintén szembe a kommunizmus bűneivel.

Számoljuk fel végre az 1989 előtti idők „vakfoltját”. Nem tehetünk úgy, mintha semmi nem történt volna. Nem „idegeníthetjük” el magunktól mindazt, ami velünk történt, nem száműzhetjük majdani történelemkönyvek lapjaira.

Élő emlékezetre van szükségünk.

Ennek érdekében kezdeményezem egy olyan munkacsoport létrejöttét, amely lehetővé teszi, hogy a világhálón egy felületre összegyűjthessük mindazt, amit a Szekuritáté rólunk tudott – érthető összefoglalókkal, emlékezésekkel kiegészítve –; és mindazt, amit mi megtudunk róluk, a rendszerről: a múltunkról.

Közös munkával alakítsuk ki a Kollektív Emlékezet Virtuális Gyűjteményét.

Tegyük lehetővé, hogy bárki feltölthesse saját dossziéját – és hogy bárki tanulmányozhassa az összes iratot.

A kutatók mellett munkára hívom mindazokat, akikben még él a múlt megismerésének igénye. Tartozunk magunknak és utódainknak ezzel!



Nagyvárad, 2010. március 13.

Tőkés László

EP-képviselő

K I M U T A T Á S
dr. Tőkés István, Tőkés László, Tőkés Eszter, Tőkés Zsolt és Tőkés Erzsébet megfigyelési dossziéjaiban "STELIAN" informátor által jelentett/megfigyelt „reprezentatív“ személyekről/személyiségekről

Ara Kovács Attila
Bálint Tibor
Balogh Ferenc
Bodor Pál
Borbély Ernő
Czirják Árpád
Csató Béla
Cseke Éva (Cs. Gyimesi Éva)
Cselényi László
Dancsuly András.
Dienes Sándor
Dobai István
Doina Cornea
Fésüs Erzsébet
Fodor Sándor
Gáll Judith
Haraszti Miklós

Havadtői Sándor
Jakab Gábor
Kallós Zoltán
Kányádi Sándor
Király Károly
Kovács Miklós
Murádin Jenő
Murgu Pál
Páskándi Géza
Salamon Rudolf
Szabó Zsolt-László
Szőcs Géza
Szőllősi Pál
Tubák Csaba
Újvári Ferenc dr.

Továbbította:

Frigyesy Ágnes

80 éves Zsoresz Alfjorov Nobel-díjas kommunista fizikus

80 éves Zsoresz Alfjorov Nobel-díjas orosz fizikus. Több mint 50 találmány fűződik a nevéhez, 500 tudományos munkát publikált. Szerep van abban, hogy megjelentek életünkben a mobiltelefonok és a CD-k. Érdekes, hogy Alfjorov elbeszéléseket is ír, 80 novella szerzője. Kora ellenére aktívan folytatja a tudományos kutatást és az oktatómunkát.

Az új Oroszország történetében ő az első Nobel-díjas a tudomány területén. Zsoresz Alfjorov 2OOO-ben kapta meg a díjat „a szupergyors számítógépekben felhasználható félvezető struktúrák kialakítása terén végzett munkálataiért”. Minden mobiltelefonban ott vannak azok a heterostrukturális félvezetők, amelyeket az orosz fizikus dolgozott ki. Az „Alfjorov-lézer” nélkül elképzelhetetlen lenne a CD- vagy a számítógépes lejátszók alkalmazása. A tudós nevéhez közel félszáz találmány és ugyanannyi felfedezés fűződik. Ezeket széleskörűen felhasználják a gépkocsik lámpájánál, a közlekedési lámpáknál, az áruk megnevezését tartalmazó dekodereknél és más elektronikus technikában.
Zsoresz Alfjorov 1930. március 15-én született Fehéroroszországban. Szülei meggyőződéses kommunisták voltak. Idősebb fiukat Marxnak nevezték el. Ez a fiatalember 2O éves korában vesztette életét a háborúban, a kurszki csatában. A kisebbik fiú a Zsoresz nevet kapta, a francia szocialista párt – Jean Jaures-megalapítója tiszteletére. Az apa különféle katonai üzemek igazgatója volt, így a család városról városra költözött. Zsoresz Alfjorov kitűnő eredménnyel –aranyéremmel- fejezte be a középiskolát, majd pedig a leningrádi – szentpétervári — Villamossági Főiskolán folytatta tanulmányait. „ Vele sohasem unatkozol. Nagyon szeret énekelni. Igaz, hangja nincs, de mindig teljes erővel és végig énekli a kiválasztott dalt” — emlékeztek a barátok.
Az eljövendő akadémikus még igen fiatalon megnősült, de 3O évesen már el is vált. A 6O-as évek végén, Szocsiban üdült, ahol megismerkedett második feleségével, Tamarával, aki képzettségét tekintve filológus. Fél év múlva összeházasodtak. „ Moszkvából át kellett költöznöm Pétervárra, ami nekem korábban teljesen elképzelhetetlen volt. De hát nem tudtam mit tenni” — emlékezett vissza Tamara. Ivan, Zsoresz Alfjorov fia nem tudományos munkát végez, üzletember. Az apa ezt a választást nem helyesli.
Zsoresz Alfjorov a Nobel-díjjal járó pénzjutalom egy részét egy tudományos és oktatási központ létrehozására fordította. Ez a pétervári centrum valóságos „üvegház” a tehetséges fiatalok számára. Az ország további sorsa nem az oligarcháktól, hanem az én diákjaimtól függ- állítja meggyőződéssel az akadémikus.
Tudományos tevékenységét, amelyért számos nemzetközi kitüntetést kapott, Alfjorov összeköti a közéleti munkával. Parlamenti képviselő, a kommunista párt listáján választották meg. Ő az Orosz Tudományos Akadémia alelnöke.
Életelvének egy Oroszországban jól ismert író, Kaverin egyik hősének mondását vallja:” Küzdeni és keresni, megtalálni és fel nem adni”. Az akadémikus keresi a fiatal tehetségeket a tudományban, és ahogy megfogalmazta küzd „a folyamatosan újra termelődő hivatalnoki ostobasággal”. A Nobej-díjas Zsoresz Alfjorov nevéhez fűződik egy aforizma: ”Mi az optimisták országa vagyunk, mert már az összes pesszimista kivándorolt ”.

Szónoki csusszanások

A forradalom nem elbukott, április tizenegyedikét pedig a mamelukok akarták ünnepelni.

Kétszer is elmondta ma nagyjából ugyanazt az ünnepi kampánybeszédet Kósa Lajos debreceni polgármester, a Fidesz országos alelnöke. Először otthon, aztán a fővárosban. Nem belemenvén a szónoklatok részletes elemzésébe, s nem is értékelve azokat, sem a rétort, pusztán két – aprónak egyáltalán nem mondható – történelmi kérdésre hívnám itt fel az ünneplő közönség figyelmét.

1. Kósa Lajos azt mondta, hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc elbukott. Sokan mondják ezt, nemcsak ő – helytelenül. Nem utólag cizellált nemzeti eufémizmus, hanem történelmi tény: az 1848-49-es forradalom és szabadságharc nem elbukott, hanem leverték – méghozzá nagyon komoly orosz segítséggel, mert egyedül nem ment az osztrákoknak. Már az átkosban, a kádári pártállami időkben is megbukott az a történelem szakos hallgató az egyetemi vizsgáján, aki elbukottnak nyilvánította 1848-49-es küzdelmünket. Akármennyire is jeles volt feleletének többi része, ezért repülnie kellett, hogy örökre jegyezze meg, nehogy hülyeséget tanítson majdani diákjainak.

Nem elbukott, hanem leverték! – ismételgessük, hogy rögzüljön végre. És ez nem pusztán 1848-49-re érvényes, hanem 1956-ra is. Nemzetének szabadságküzdelmeire hivatkozó, azokról büszkén szónokló politikusnak illendő ezt megjegyezni.

2. Kósa Lajos április tizenegyedikét helyezte március tizenötödikei beszédének középpontjába. Értjük, ugye, április tizenegyedikét, mert ahogy 1848-ban, úgy 2010-ben is április tizenegyedike a fontos nap, ugye – kacsintott ki közönségére, kapott is érte tapsot. A szónok az áprilisi törvények V. Ferdinánd általi szentesítésének napjára utalt, a radikalizmussal (nyilvánvaló utalás a Jobbikra) szemben a törvényességre és az alkotmányos rendre fókuszálva a figyelmet. Értjük ugyan a véletlen dátumegyezésből fogant szónoki kényszert, mégis erőteljes túlzás épp március idusának ünnepén az uralkodói aláírás napját piedesztálra emelni. Ha ezt Petőfi hallotta volna…

Történelmünk során más is próbálkozott már április 11. magasztalásával március 15. ellenében, és kudarcot is vallott. Kossuth Lajos fia, Kossuth Ferenc 1897-ben azt javasolta a parlamentben, hogy március 15-ét nyilvánítsák nemzeti ünneppé, addig ugyanis (közel ötven év!) nem volt hivatalos ünnepnapja a forradalomnak és szabadságharcnak. Mivel a nemzeti küzdelmünket leverető Ferenc József még javában élt, Bánffy Dezső miniszterelnök az uralkodó számára is elfogadható áthidaló megoldásként azt javasolta, hogy március 15. helyett április 11-ét, vagyis a 48-as alaptörvények uralkodói szentesítési napját emeljék nemzeti ünneppé. A kormánypárti többség (a mamelukok) ezt fogadták el, de hiába, a magyar nép emlékezetében március idusa volt és maradt a szent nap. Mái napig.

Forrás: basahalom boulevard